Messzi földről jöttem én!
Egy árva szegény legény.
Ide hol szél homokot hord,
S délibábbal vív a táj,
De sík minden és csupa aszály.
Negyven nyár és negyven tavasz,
Negyven tél és negyven ősz.
Mond kedvesem lesz e még?
Hogy gyermekem felneveljem?
S kenyeret két kezem termeljen?
Szerencse fia nem én vagyok!
Ez idő alatt jó barátom itt hagyott...
Itt maradtam e vidéken egyedül.
Kis hajlékomra nem szállott gólya.
S nem lettem jogok tudója.
Az élet oly rövid tán lesz e?
Még több, lesz e még szebb?
A közel jövődet nem tudhatod.
Hogy élve halsz e vagy halva élsz?
Nem múlik csak rajtad kis cserkész...
XXXX után
2008.07.01. 08:16
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://szacsano.blog.hu/api/trackback/id/tr8547212
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.