Seprők hava
Kezemben jéghideg reggelen,
Suhog a vesszőseprő unottan...
Temérdek hó s munka van előttem,
Csendben gondolkodok magamban...
Hűvös ködben, rőtt bajszomra ül a dér,
Csak szép emléke a forró nyárnak,
Mi bánatos szívemben éldegél...
Itt most hóval takarva nézem a fákat,
Minden percben szemem könnybe lábad,
Bár mélyen, szívemben ül már a bánat
Az tán mily rég óta nem látlak…
Csillogó szép tündér szemeid,
S ajkadnak szelíd tüzes csókja
Őrzi bennem halvány szerelmem jeleit,
Messzi a tavasz még nincs hírmondója…
Talán egy új élet közelít...
De még kezemben, jéghideg reggelen,
Suhog a vesszőseprő unottan...
Temérdek hó s munka van előttem,
S csendben gondolkodok, magamban…
