Túl a Dunán születtem dombokon, Gerecsében
Hol kis falu bújik meg a Bagó-hegy tövében.
Ott ám, hol falumat Csermely szeli át
Igen ott ringott bölcsőm, sírom oda vár…
Itt kereste kenyerét nagyapám s apám,
S szép szülém ki itt hagyott oly korán.
De megcsaltalak téged a jobb reményén,
S tengetem életem az alföld sík vidékén.
Beteg vagyok, a te bajodat hordom itt,
De senki sem látja szívem setét, titkait
Lelkemben vihar dúl, kezem remegve írja le,
Látlak e még Gyermely Dunántúl ékszere?
Én vagyok az ki magvadból, földedből való,
Rég fáradt szívemnek, szép éden kedvese!
De megcsalván faképnél hagytalak, mint...
Palléros kuruc vitézt meseszép szerelmese!
Régen várom már mindenható haragját
Mert ott hagytam e rég nem látott hazát.
Bocsáss meg nékem mindenható Isten
Igen egy nőnek s nem tenéked hittem.
