Szólítás!
Nagy a csönd tán vihar lészen?
Tán ösik e az esső a Kárpátok tövében?
Vagy tán havazik s jég borítja csúcsát?
Szomorú baka soha sem látja anyja sírját..
Hejj ki Magyar sáncra fel!
Szívünk, mint a harci dob hevesen ver!
Válasszunk magunknak egy igazságos világot!
Fegyvert a kézbe mozgassuk meg az ifjúságot!
Ki vén s mozdulni már nem mer,
Az is áljon bé közénk, mint tüzes ifjú ember!
Jöjjön ő is fegyverben velünk az új világba.
Dicső és gyönyörű Magyarország javára!
S majd, ha megvívtuk a csatánk ellenséggel...
Csöndes síron lesz virág, vérünk emlékével,
S egyszáz év mi gyorsan eltelik, nem nagy idő
De nem emlékszik majd senki, hogy ki is volt Ő...
Ki büszkén s Magyarként vállalkozott,
Tűrte az igát mit kormányunk rá rakott
De Ő nem akart háborút csak békét s nyugalmat,
s nem gondolt arra, verssel életet kiolthat
utólag : De tán egy szép Magyarország még létezni fog nekünk, mert léteznie kell.
