Reggeli gondolatok...
Pirkad már s bársony fények borítják a tájat,
Rövid éjjen nem száll tova a keserves bánat.
Társam ki lennél tőlem oly messze jársz,
Szíved mélyén már régen másra vársz.
Hosszan s mélán magamban ülök itt,
Madarak énekét rejtik a hajnal csendjei.
Egyedül jártam mint a fáradt hold ma éjjel,
Álmom csendes volt s könnyed tele kéjjel...
Zúg a szél s lelkem mogorva bánat kergeti,
Csendes üdítő szegletében gondjat el- elveti.
Tested zsenge hajlatiban vágyam ostorolja,
Ki voltál még, szívemnek rejtekét ostromolja.
Majd , ha hiányom vétkes szívedet tiporja,
Tudod kedves lényed még szívemet birtokolja.
Talán ha mégis, lészel még nékem egy kicsit,
Megismered tán lelkemnek rég bezárt bugyrait...