Itt velük…
Beteg vagyok, csak a rőt testem sanyarog
Rövidke éltem zavaros fejemben kavarog,
Hű szerelme vagyok a saját kényemnek,
S nem várom kedvesem, hogy megértsed.
Negyven szép tavaszon túl járok ám
Minden kisleányt atyjaként látok már.
De az a Nő, ki szép úrnőm lehetne,
Ha ránéztem az arcát kezébe temette...
Sokat próbált lelkem magamnak sírdogál,
Talán valahol a szerelem majd reám talál...
Hisz jómagam azt látom e világon mindenütt,
Senki sincs egyedül, mert én itt vagyok velük...