Rokona vagyok…
A halálnak két útja van az egyik az elmúlás a másik a szerelem
Jómagam mindkettőt különös szorgos, elvakult kéjjel keresem
Az egyik kedves és gyötrő a másik éles és visszafordíthatatlan
Talán engem sem taníthatott a nagy szentírás hasztalan
Rég nincs szép kedvesem sem gyolcs vászon szemfedelem
Akiben mély, hosszú bús álomra hajtaná balga, árva fejem
Ismerem Őt kit társammá fogadnék s látja hamvadó tüzemet,
S így még mindig gyenge szívünk, egy más mellett szédeleg.
Talán van mód, hogy vérző szíve engem is meglásson
S velem egy másik szebb s jobb világot megváltson,
Tán egyszer hamvas kis kezét a kezembe zárjam,
Bizonyvást szép szeme tükrében jómagamat lássam.
Érzem itt mélyen legbelül, hogy csak Ő az ki kell nekem
De nem adom fel, míg az ördög nem viszi árva lelkem.
Mert a jólelkű glóriás angyalok rám nem pályáznak
Hiszen rokona vagyok én a vén veresseggű ördög fiának….