Várom...
Egyedül várom, álomport hintsen ó...
rég fáradt szememre a kis manó,
s mi holdbéli ablakából száll,
lassú léptékkel rám kúszik már
két szememre az örök álom.
Talán benne szerelmem is megtalálom...
De tudom hosszan alszom,
s könnyed pihenésem lészen,
tán mire felébredek jobb lesz e világ.
Terem majd a sugárzó szélben
nekem is gyönyörű napraforgó virág?
Utólagosan hozzáadva 2010.07.07 én:
Twister emlékére! Mikor ezt írtam még nem tudtam, hogy mi okból írom, de beszélgetéseinkből kiderült, baj van... Széles utat, ott fent neked!
