Vízió

Már fakó ruhában jött a köd,
Mikor nálad a szürke reggel jött.
Bíbor ajkadból íz sem marad,
Falatnyi emlék sem az éj mögött.

Vártam, hogy talájlak új indokot,
De nem volt válszom még neked.
Soha sem árulnám el igaz lelkedet,

Mit életemnél is jobban kedvelek.

Vártam a napot, hogy jöjjön velem,
Szomjam oltanám kocsmák mélyén.
De koszos asztalnál fekve pihentem,
S el hessegettem az öröm néniket.

Bár nincs jövőm, de szemem lát,
Az italtól már piroslik görbe orrom.
S igy várom a szerelmet s halált,
De egyedül, fájó magányban otthon.

Remélem az élet nékem is sikerül!
Homlokomról tűnik tán a ránc...
Kis házamba szép feleség kerül!

Nem múló vízió lesz amit látsz...




Ajánlom Suzu barátomnak sok szeretettel!