Szálkás deszkán heverek, magam,
Őrületben már nem tiszta agyam.
Börtönöm rácsától nem látom e világot,
Szívembe öltve még e rozsdás láncok!
Sápadt fényben nézem magam árnyékát.
Mi voltam Én, s Ki jár gondolatban itt?
Lassan, esetlenül egy sarokba botorkálok,
Összekuporodva s reszketve meditálok...
Bízva még s remélve neked jobb e világod.
Tán valaki mellett megleled boldogságot...
Heverek, magam...
2015.01.01. 12:24
Címkék: versek csalódás vers gondolat versem verseim új vers gyötrődés szösszeneteim új versem
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://szacsano.blog.hu/api/trackback/id/tr267028003
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.