Talán majd egyszer, ha újra eljövök közétek,
Rongyos gönceimben meg sem ismernétek.
A szegénységet hoznám néktek ajándékba!
S mellé örök egészséget adnék ráadásba!
S ti barátim lehet nekem nem is örülnétek.
Pedig tudjátok milyen kincset adnék tinéktek?
Ez többet érne mint minden ország aranya!
Mégis koldusok lennétek, de azok leggazdagabbika.
S látnátok leprást, pestisest, rákost gazdagon!
Ti élnétek spártaian szegényen és szabadon.
Kóroknak tudorát nem látnátok nap mint nap,
Éltetek sanyarú lesz, de hosszú, szép és igaz....
Talán majd egyszer, ha újra eljövök közétek,
Rongyos gönceimben meg sem ismernétek.
Ti sem tudjátok, milyen kór lakik itt bennem?
S titkon várok egyedül, hosszan, csendben...
Hosszan? Csendben?
2008.03.17. 15:32
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://szacsano.blog.hu/api/trackback/id/tr33384661
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.