Fűzfapoetica

A Mának…

Mindazt, mihez kedved van, most tedd meg!
Ne tagadd meg magadtól a bort, szerelmet…
Védd meg azt ki igazán hűen téged szeret,
De ne igyál seprűs lőrét, mert attól fáj a fejed
Fáj az érző szív is mikor szerelemtől gyenge
Harmatos hajszálon függ először epedezve
S majdan ha az idő megnöveszti gyökerét
Erős vár lesz az, de nem gúzs, hanem erény

Csodás érzés ám szerelmesnek lenni!
Csak kár, hogy nem minden ember érzi
Mert van, mikor fáj, s rútul belül megéget
S van, egy két ember ki ezen nevetgélhet
De bátran ide vetem, hogy szeretem őt…
Csodás szép kedvesem az egyetlen Nőt.
S olykor remegek, éjjel álmok közt agyalva
Ő szeret-e, s bízik bennem a Férfiba?

De mostan borral mondanék hasonlatosságot,
Nem kicsinylően, de mindkettő mellet kiállok.
Mi tüzes, mint szép kedvesem s nem álnok.
De fejembe szál gyorsan, ha nem vigyázok.
A szerelem s jó bor mi csupán kell nekem
Mert ez, mi hajlamos bódítani balga fejem
S remélem életemben nem lesz másnap
S bódulok bortól s szerelemtől a mának…