Fűzfapoetica

Véget ér..
Lassan véget ér lelkemnek vesszőfutása?
Szerelmes szívemnek gyönyörű ármánya?
Hozzám szólsz vagy csak épp azt vélem,
Mint azon a forró éjjen mit  elképzeltem…

Ott édes csókjaiddal halmoztál el éppen,
A kéj orcádra gyenge pírral kiült szerényen…
Távolból már hallottam az angyalok hangját…
De ekkor Lucifer megállította álmaim sorát.

S ezután talán már szerényen az is elég ,
Hogy selymes hangodat hallom, mint elébb.
S néha szavad hozzám is szól, mint régen
Mert boldog vagy mással és ez elég nékem.

Édesanyámról…
Különös ma rád gondoltam kedves édesanyám,
Ki itt fekszel e sírban, hideg kőhalom alján.
Emlékszem két dolgos kezednek erejére
Családi fészkünknek védelmező melegére.

Mikor először kísértél iskolába,
Nehéz táskám cipelted hamarjában.
Láttad bimbódzó gyenge szerelmemet,
Életem kezdetét szigorúan egyengetted.

S mi elragadt tőlem, gyógyírét sajnos nem ismerem,
Mert akkor örökké élnél, nem az emlékeimben.
Fognám kezed, s segítenék, mint ahogyan te nékem,
Most is láthatnálak, nem csak fakó fényképen.

Először vártalak…
Először vártalak téged egy szeptember estén
Nem máshol mint a Moszkva tér szegletén.
Nyirkos tenyeremben nem szorongattam virágot
De átöleltem volna az egész világot

Megérkeztél s szívem repesett
Nem figyeltem gyönyörű testedet
Fekete hajadnak csillogó hullámait
Gyönyörű szemednek forró pillantásit

Vacsora közben, szép szemedet néztem
Csinos kis ruhácskád meg sem dicsértem
Nyakadban gyönyörű piros masni volt
Mikor haza kísértelek ragyogott a hold.

Balga fejemmel nem is mondtam néked
Egy szavadra is meghalnék teérted
Leszedném a mezőn az összes virágot
Ha engednéd, hogy szeressem kit szívem választott.

2007.10.26

Bús fák közt járok, lelkem bánatát ti is érzitek,
Hullatom könnyeim mit ők sárguló leveleiket.
Mert lelkem kit kedvesének választott nem szeret
Szívemnek bánatát elmondani néktek nem lehet.

Életemre nem borul gyász s nem szűnik fénye,
Rongyos kis életemnek nem lesz hirtelen vége.
Mert láthatlak, téged s szívem tovább dobog érted,
Ugyan egyedül, de mégis szép emlékekkel élek

2007.10.25.

Szomorúan hull az eső
S hideg ősz szele fújdogál.
Gyönyörű csillag szemed miatt,
Gondolatom mindig feléd jár.

S nyár melegét szerelmes szívem őrzi még,
De a fák fakó lombjait, zord hideg szél fújja rég.
Lelkemnek szép kedvese te vagy,
Mint tavaszi virágnak a reggeli nap.