Édesanyámról…
Különös ma rád gondoltam kedves édesanyám,
Ki itt fekszel e sírban, hideg kőhalom alján.
Emlékszem két dolgos kezednek erejére
Családi fészkünknek védelmező melegére.

Mikor először kísértél iskolába,
Nehéz táskám cipelted hamarjában.
Láttad bimbódzó gyenge szerelmemet,
Életem kezdetét szigorúan egyengetted.

S mi elragadt tőlem, gyógyírét sajnos nem ismerem,
Mert akkor örökké élnél, nem az emlékeimben.
Fognám kezed, s segítenék, mint ahogyan te nékem,
Most is láthatnálak, nem csak fakó fényképen.