CSILLAGSZEM
Gyönyörű csillag szemed árnyékában járok,
Kétségek között hatalmas falak előtt állok!
Hosszú csendes éjjen nem jő szememre álom,
Mert lehunyt szemmel is gyenge lelked látom!
Minden reggel feketerigó énekel a fámon,
Pajkos kis énekében is a te neved találom!
S titkon várom, felsüssön a forró déli napsugár,
Lássam orcád, mit feledni nem tudok soha már.
Lassan nyugovóra tér a nap s fel jő a hold,
Éjjeli menedéked számomra oly távol...
Majd ismét harmatot hoz a reggeli nap,
Szép kedvesem álmomban téged látlak!
Ma múltat nem mesélem, melletted feledni vélem!
Vágyakozva csak azt kérem, adj egy esélyt nékem!
Arra nem is gondolok már, kellek-e én néked?
De rózsaszirommal hintenélek ágyamban téged...
De reggel a feketerigó ismét énekel a fámon,
Pajkos kis énekében neved már nem találom!
Elhagytál egy árva szóért tündérszép virágom?
Mást keresel nem éngem, de már nem bánom...
CSILLAGSZEM
2008.05.24. 15:13
Címkék: vers
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://szacsano.blog.hu/api/trackback/id/tr2485441
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.